Tafocönózis/Sírközösség

Az élőlények elhalást követő folyamataival (beágyazódás, leülepedés, fosszilizálódás stb.) a paleontológiának egy különálló ága, a tafonómia foglalkozik.

Alapvetően két kérdéskört vizsgál:
-    a szervezet elhalásától a végleges beágyazódásig tartó folyamat elemzése a biosztratinómia tárgykörébe tartozik
-    a fosszilizációs diagenezis az összes biológiai, fizikai és kémiai változást (pl. kompakció, oldódás, deformáció stb.) vizsgálja, amely az üledékben a lerakódás után végbemegy a végleges beágyazódás kezdetétől a jelen állapotig.

A bioszférában az élőlények úgynevezett biocönózisokat (életközösség) alkotnak. A növény- és állatfajok kölcsönösen függnek egymástól és a környező fizikai tényezőkkel (éghajlat, talaj, fény, oxigéntartalom stb.).
Elhalásukat követően úgynevezett betemetődési közösséget, thanatocönózist alkotnak. Ez mindig szegényebb összetételű, mint az eredeti biocönózis, mert nem minden faj fosszilizálódik a biocönózisból.
Az is előfordulhat, hogy a végleges beágyazódást megelőzően a különböző élőhelyekről és környezetből származó thanatocönózisok (szállítás útján) összekerülhetnek és -mosódhatnak. Ez az együttes a tafocönózis, másnéven sírközösség.
A betemetődött és fosszilizálódott cönózisok, különböző folyamatok (tektonika, erózió, áthalmozódás stb.) következtében a felszínre kerülhetnek, s rajtuk egy jóval fiatalabb biocönózis alakulhat ki, mely idővel létrehozza a különböző földtörténeti egységekből származó fosszilizálódott szervezetek közösségét. Ez az oriktocönózis.